Ősidők óta lakott település. Az Újkőkor bfolyamán az i.e. 4000-2800 folyamán a vonaldíszes kerámia népe élt, majd ezt felváltotta a késő bronzkori Halomsíros kultúra népe. A vaskor késői szakaszában i.e. 350-280 körül a kelták éltek itt. A rómaiak korából tetőfedő téglák, kerámiák és villa maradványai kerültek elő.
A település neve a szláv eredetű bukovina, bükkös, jelentésű szóból eredeztethető és 1235-ben bukkant fel először II. Endre király adománylevelében, mely szerint a falu a pécsi Székesegyház kegyurasága alá tartozik. Árpád-kori temploma a török hódoltság alatt erősen megrongálódott. 1800-ban a pécsi káptalan renováltatta és ekkor építettéka tornyot és a sekrestyét. Az 1972-1974-es restaurálás alkalmával az oldalhajókat lebontották. A munkálatok közben eredeti románkori ablakok és freskórészletek kerültek elő, amelyet restauráltak. A Pádovai Szent Antal tiszteletére emelt kápolnát a község szőlőhegyén emelték 1807-ben.
