A falu Árpád-kori település, amit az ebből a korból származó temploma is bizonyít. Írásos emlékekben először 1542-ben bukkant fel Hethfehel alakban. A település 1559-ben a pécsi káptalan birtoka volt. A török uralom ideje alatt elnéptelenedett, és újbóli benépesítése új helyen, 1733-ban kezdődött. Első telepesei magyarok, horvátok és németek voltak, majd rövidesen a németség került túlsúlyba.
A magyar lakosság részaránya csak a múlt század végétől kezdett növekedni. A II. világháború után a németek egy részét kitelepítették. A község római katolikus, gótikus stílusú, műemlék temploma a XIII. század végén épült. Először a XIV. században, majd a XVIII. században alakították át és bővítették ki. A templom középkori eredetű falképein kívül egy XIV. századi keresztelőmedence látható. Az ősi templom minden bizonnyal a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorához tartozott, a remeteházzal együtt.
