A település nevét feltehetően a ma is meglévő cserfákkal körülnőtt forrásról kapta. E hely jelentőségének emlékét emléktábla őrzi, hiszen régen az asszonyok ide jártak mosni. Vize a 60-as években az uránbányászat következményeként elapadt, de a 90-es évekre a bányászat befejeztével újra megeredt. A település turisztikai szempontból legjelentősebb látnivalója az XII. sz.-i Árpád-kori templom, közvetlenül a temető szomszédságában.
Tornyát a XIV. sz.-ban építették. Az egyhajós templom északi falán láthatók az apostolok, (kép fent!) akik követik az angyal vezette három napkeleti királyt Mária és Jézus imádására. Az alsó sorban látható a szenvedő Jézus, valamint a kardot és mérleget tartó Szent Mihály, amint mérlegre helyezi az elébe érkező holtak lelkeit. Tőle jobbra Szent Miklós látható. A diadalív déli loldalán látható Szent Györgyöt ábrázoló freskó felirata szerint 1335-ben készült. A diadalí közepén a trónoló Krisztus látható, amint jobbjára gyűjti az üdvözülteket. A diadalív belső oldalán az év hónapjaira jellemző tevékenységek ábrázolásai (kádár, földműves, szüretelő) betekintést adnak a kis falu középkori életének mindennapjaiba. Ezek a falfestmények a XV.sz.-ból valók. A többit valószínűleg a XIII. sz.-ban készíthette egy bizáncias műveltségű mester.
